Sukoró 2020.08.19 este 10 körül. Szélcsend, 50%-os fedettség, több rétegű felhőzet. 24°C
Csak béke legyen és egészség, a többit megvesszük!
Egy számomra ismeretlen holokauszttúlélő ember mondása.
Néha eszembe jut ez a mondás. Most, hogy egy évvel el kellett tolni a hajófoglalást, megint fel kell idézni, hiszen semmi kár nem ért, csak egy nagy vágyam nem teljesül be idén.
Az emberiségnek egyáltalán nem természetes állapota a béke, talán több ember él jelenleg a földön folyamatos életveszélyben, mint biztonságban. Még legtöbbünknek az egészségünk is megvan, csak fenyeget egy járvány, és mégis mennyire kibillent az életünk. Van hol laknom, és az a hatalmas villám, ami lecsapott, és felgyújtott egy házat is, alig száz méterrel, de elkerülte az enyémet. Nem semmi lehetett, én csak hallottam róla, de a kutyám nem jött elő a fogadásomra.
És az a szomorú, hogy se a békét nem becsüljük, nap-mint-nap keressük a konfliktusokat, igyekszünk minél több embert ellenséges szekértáborba sorolni. A különbözőséget keressük, igyekszünk a másik embert lehúzni. Én már feladtam, hogy békét próbáljak teremteni, pedig látszik, hogy nem lehet kizárni a világot.
Nem becsüljük az egészséget sem, mintha belém is programozva lenne az önpusztítás.
Összességében elmondhatom, hogy soha, SOHA nem fogok itt életvezetést folytatni, mert:
- Látom, hogy semmivel sem vagyok jobb, mint a korosztályom. Maximum másmilyen, de még a kivülállóságban is elbuktam.
- Ha találok valami megoldóképletet, akkor minden erőmön azon leszek, hogy megvalósítsam, nem pedig az észt akarom osztani helyette.
- Ha mégis elérem a kitűzött célom, ami jelenleg teljesen irreális, akkor nem hiszem, hogy nekem kéne bármit is bizonygatnom, mint korunk hamis prófétáinak, akik komoly pénzeket költenek az online reklámra, de az egész kisugárzásuk, megjelenésük hiteltelen. Mintha az érződne, hogy figyelmet, követőket koldulnak.
Amikor ezt a blogot kezdtem, akkor az volt a célom, hogy később vissza tudjam keresni, hogyan éreztem az idei év egyes fázisaiban, hogyan változott a látásmódom, milyen gondolataim voltak.
Azután persze nem bírtam magammal, és felhasználtam arra is, hogy kiírjam magamból az érzéseim. De nincsnek illúzióim. Az, hogy nem lehet kommentelni, annak az az elsődleges oka, hogy mélyen érzem, hogy a nyilvános publikáció ellenére magamnak írok. Ez ilyen.