2025. Németország. Angela Merkel utódjának igazságbeszéde:
A zöld politika megbukott. Nem azért, mert nem kellett volna tenni a természetért, hanem azért, mert rövidlátó volt, és tovább növelte a társadalmi különbségeket.
Hittünk abban, hogy sikerülni fog, hogy függetlenedhetünk az olajtól és a gáztól, amennyire lehet. Ehelyett új függést alakítottunk ki az elektromos mobilitás erőltetett fejlesztése miatt.
Az elmúlt időszakban a gazdagok olyan elektromos autókat vettek, amik egy jelentős extraprofitot vittek külföldre, míg a hazai autógyártó iparunk haldokolt a pénzelvonás, és a büntető intézkedések miatt.
A középosztály dereka nem állt át az elektromos autóra, a kevés kivétel, aki mégis, nagyon megbánta, mert csak második autónak nem tudta venni, mire hozzájutott, már nem voltak jelentős támogatások, és a gyártók a normákra tenyésztett paraméterekkel olyan elektromos autókat dobtak a piacra, amik épphogy megfeleltek az elvárásoknak. Az új technológiában még analfabéta emberek a szabadság ígéretére, a lelkiismeretük megnyugtatására vették az új, tisztának ígért autót, ami a várt hatótáv töredékének nyújtásával, misztikus meghibásodásokkal, ami a benzinmotor helyére bezsúfolt, teljesen felesleges elektronikai eszközök valamelyikéből érkezett hiba volt – jelezte, hogy bizony ez egy régi alapokon felépített, az akkupakk brutál költségei miatt terápiázott körítés miatt kaotikus, koncepciótlan improvizáció.
Amit a zöldhullám meglovagolására nagy szemforgatás közepedte, az extraprofitra gondolva, a nevükből élve próbáltak elsütni a gyártók. Mintha Erich Honecker a Berlini Fal leomlásakor azt mondta volna, hogy jó eddig volt a kommunizmus, most válasszál engem, én már tapasztalt vagyok a kormányzásban, majd adok én neked kapitalizmust!
A szegények semmit nem láttak az egészből, csak a közüzemi számláikon az átállásra beszedett felárat, és azt, hogy a használt autókat utolsó szálig felvásárolták a kelet-európaiak, és ha eddig mindig az utódját vette az adott típusnak, akkor például azt a középkategóriás német autót egyre több havi fizetéséből tudta megvenni. Így vett franciát, vagy távolkeletit.
Bezártuk az atomerőműveink, és a szénbányáink. Átálltunk megújulókra, és a stabilitás érdekében folyamatosan vettünk áramot Franciaországból, és Svájcból. Viszont mivel ők is egyre több elektromos autót használtak, ezért egyre kelletlenebbül álltak hozzá az árameladáshoz, így a szerzdődési díjak egyre nőttek.
Mivel az elektromos hálózatnál minden erőfeszítés a megújulók által keltett zavarok kiegyensúlyozására lett fordítva, nem maradt elég képesség az elektromos autók töltésének megszervezésére. Mivel a legtöbb elektromos autónál az otthoni fali töltés elégtelen volt a napi használathoz, ezért az autósok utcai töltőkhöz kényszerültek, amik üzemeltetői viszont már monopol helyzetben voltak. Így lassan az elektromos autó kilométerköltsége annyira jött ki, mint egy dízelé.
Végül néhány év után kiderült, hogy az energiatároló akkupakkok sem olyan tartósak, mint ígérték, mert a tömeges használatban annyira döbbenetesen különböző környezetbe kerültek. Most van félmillió autónyi adag veszélyeshulladék akkumulátorunk.
Nagyon nehéz lesz ezek után őszintén beszélni az emberekkel, ha azt akarjuk, hogy elfogadják azt, hogy a zöld fordulatra továbbra is szükség van, amikor azt látták, hogy a zöldnek kikiáltott csaló dízelek megbuktak, az elektromos autózás forradalma is elbukott így, hogy az első pillanattól kezdve elárulták.
Úgy, hogy azt mondtuk az embereknek, hogy a füstölgő dízel, amit látnak, valójában környezetbarát, illetve a 2.5 tonnás elektromos szörnyek, amik annyit tudnak nyújtani használatban, mint egy egytonnás, egy tankból a világ végéig elguruló alap benzines, környezetbarátak.
Maradt-e bizalom a társadalomban egy hidrogénhajtáshoz, vagy ahhoz, hogy jobban használják a tömegközlekedést, mikor egy évtizedre eladósodtak a legutóbbi kocsivásárláskor?
Van-e olyan mintánk, amivel a fiatalok a mi élethelyzetünket akarják majd élni, csak fenntartható módon?
(A magyar helyzetről inkább nem is beszélek, mivel lényegében se zöld fordulat, se szakértelem a témában. Olyan környezetvédelmi mérnököket képzünk, akik nem tanulnak energetikát – mintha a fizikusoknak nem kéne matematikát tanulnia, hanem a fizika törvényeit csak verses mondókákon keresztül tanulnák meg.)